Írásaim

Néhány gondolat az „Elvont valóság” c. kiállításhoz

Minden mű a maga nemében elvont, akár  időszámításunk előtt készült, akár napjainkban. Lényegét nem a témája határozza meg és nem is az, hogy  régi-e vagy új, hanem a  vizuális nyelvezete. Az a mélyebb tartalom, (szín és forma) melyet magában hordoz. Ez minden korban, minden művész esetében személyes jellegű látásmódot feltételez. A mű a  vizuális nyelv révén fedi fel önmagát a művészi szubsztanciát tartalmazó, egyedi  látásmód révén. Verbális úton  lehetetlen megérteni.  A művészet absztrakt volta mindenkori metafizikai aktualitás, kortalan, és időtlen. Mindez, mint a művészet lényegét alkotó elv,  nem azonosítható a gyakorlati ész konkrétumával,  a verbalitással.

Balázs Alfréd

„Azokat a mögöttes tartalmakat, melyeket egy kép közvetíthet, már előtte is éreztem, de nem tudtam megfelelően kifejezni. Erre volt válasz Molnár Sándor munkássága, tanítása, egyfajta receptúra, melytől kitisztult a torz kép bennem, és egyúttal a látásom is, amely aztán művészi kifejezésmódomban érvényesült igazán”. (Balázs 2011)

„A metafizikai réteg alapvetően a kép mögöttes tartalmát jelenti, azt a látható – láthatatlan jelleget, ami a kép jelentés tartalmának is hordozója – egyszóval a Lényege…”A metafizikai réteg alapvető fontosságú, elsődleges jellege képeimnek. Alkotás közben érzem, hogy igazán élek, és létezem.”(Balázs,2011)

„Képeim csendes meditációk. A fénnyel áthatott, átszellemített tiszta szín transzcendenciát, misztériumot, rejtélyt és titokzatosságot vetít a képbe, számot adva az alkotó morális és etikai értékeiről….Minden mű a maga nemében elvont, akár időszámításunk előtt, akár napjainkban készült. Lényegét nem a témája határozza meg, és nem is az, hogy régi vagy új, hanem az univerzális nyelvezete, az a mélyebb tartalom, szín és forma, melyet magában hordoz. Ez minden korban és minden művész esetében személyes jellegű látásmódot feltételez. A mű a vizuális nyelv révén fedi fel önmagát a művészi szubsztanciát tartalmazó, egyedi látásmód révén. Verbális úton lehetetlen megérteni. A művészet absztrakt volta, mindenkori metafizikai aktualitás kortalan és időtlen. Mindez mint a művészet lényegét alkotó elv azonosítható a gyakorlati ész konkrétumával a verbalitással” (Balázs Alfréd 2011)

Festészetemről röviden

( szemelvények az alkotásról )

„Amikor pályámon elindultam, sokáig kerestem a nekem megfelelő kifejezésmódot. Mostanra tán elmondhatom, hogy megtaláltam valamit – képletesen szólva –  az „elveszett paradicsomból”. Véleményem szerint nem lehet jó, maradandó művészetet létrehozni a jelenben, a múlt nagyszerű, példa értékű művészetének figyelmen kívül hagyásával. Manapság azt hiszik, hogy modern absztrakt festészetre mindenki képes. Semmit nem tudva állítják, hogy szakmai tudás és művészi identitás hiányában művészetet lehet csinálni. Mindamellett azt gondolják, hogy a hagyományos, tradicionális út a művészetben elavult, idejét múlt kacat a korszerűség fétisében. Ezzel nem azt állítom, hogy korunk bármivel is jobb vagy rosszabb lenne más koroknál, csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy egy nézőpont nem lehet álláspont is valamire, amit nem ismerünk; s hogy a művészet nem kizárólag, ihlet, hit és dogma kérdése. Állítom, hogy sokkal mélyebb – magasabb emberi értékrendnek a letéteményese, hordozója. Az a mű, amit én jónak tartok, élettel felruházott és annak monumentalitásával jegyzett. Egyfajta életérzés reprezentánsa, hatóereje, ami az alkotás folyamatának szellemi lényegéhez tartozik, és messze túlmutat a műnek esztétikáján (szépségén) és egyetemes rangra emeli azt. Amennyiben a műalkotás nem tartalmaz valamit ama nagyszerű egyetemességből, ami mondhatnám „vallásos élet – áhítat” – nem beszélhetünk a szó nemesebb értelmében művészetről, csak annak mímeléséről.

A festő önkifejez – ami annyit tesz, hogy az élettapasztalatait önmagán keresztül leképezve vizuális, festői nyelvre „írja”. Nem igaz az a berögzült általános nézet, miszerint öncélúan, egoista – mód, csak magának alkot. A művészi alapállás, ami az alkotás folyamatának szabadságában teljesedik ki, sokkal mélyebb és értelem telibb (belső tartalom) mint azt általában tudni vélik.

Az alapgondolatot egyként határozom meg, ami sok-sok alkotáson keresztül jeleníti meg önmagát. Hol igen bonyolult, hol meg nagyon egyszerű, telített formában láttatja ugyanazt az „egy „lényeget, ami az élet. Élet és művészet számomra szétválaszthatatlan egységet képez.”( Balázs Alfréd 2009)